Álarcot fel, beköszöntött a farsang!

Január 6-án, vízkeresztkor hivatalosan is véget ért a karácsonyi és újévi időszak, elpakoltuk a kinn maradt díszeket, és elkezdődött a farsang.

Ez az időszak a tél elbúcsúztatásáról és a tavaszvárásról szól, vidámsággal, mulatságokkal és bőséges evés-ivással. Lezárása a hamvazószerda, ekkor veszi kezdetét a nagyböjt, ami viszont a húsvétra való előkészület ideje: ekkor a keresztény kultúrkörben az önmegtartóztatás, a lemondás és a bűnbánat kerül előtérbe. A böjt előtt azonban még mindenki kiélvezheti a beöltözés, az esküvők, az eljegyzések és a bálok szezonját.

Ehhez az ünnephez kötődő hagyományok olasz, német és francia közvetítéssel jutottak el hazánkba, de a régi magyar szokások is elhíresültek: gondoljunk csak a mohácsi busójárásra. A heteken keresztül tartó vigasságok csúcspontja a hamvazószerdát megelőző vasárnap, hétfő és kedd, azaz a farsangfarka. Ezekben a napokban tartják az olyan nagyszabású rendezvényeket is, mint a velencei és a riói karnevál. Vasárnap hágnak a tetőfokukra a mohácsi események is: ekkor vonulnak végig a busók a városon a tízezres tömeg sorfala előtt, hogy aztán este a főtéren egy máglyát körültáncolva folytassák az ünneplést. A falvakban hétfőn tartották meg az asszonyfarsangot, amikor a lányok, asszonyok férfi módra mulathattak: korlátlanul ihattak és nótázhattak. Húshagyó kedden egy szalmabábu (vagy a farsangi koporsó) elégetésével lezárták a farsangot és a telet, ezután megkezdődött a már említett böjt. Az igazi koplalás előtt azért akadt egy rövid pihenő: hamvazószerda másnapján, torkos csütörtökön még mindenki megehette a farsangi finomságokat – az utóbbi években ezt a szokást a vendéglátásban élesztették fel.

Az ősi hagyományok szerint januárban még azért voltak ennyire rövidek a nappalok, mert gonosz lelkek tartották fogságban a Napot. A farsangi felvonuláskor ezeket kellett elűzni, nagy zajjal és ijesztő jelmezekkel. Az előbbi ugyan továbbra is szerves része a vigasságnak, de a jelmezeket tekintve mára inkább az élénk színeké, a gazdag motívumoké lett a főszerep. A maszkviselés, az arc elrejtésének, megváltoztatásának szokása az egész emberi történelmet végigkíséri. A maszkok biztosítják az identitás elrejtését, így lehetővé válik a szabályok következmény nélküli felrúgása. Az álarcok eredeti funkciója a mágiában gyökerezett, szellemeket, ősöket jeleníthettek meg velük, ebből a rituális utánzásból alakult ki később a színjátszás. Néhány évszázaddal ezelőtt a nemi szerepekből való kilépés eszköze volt a farsang: az álarc biztosította anonimitás lehetővé tette a másik nem ruháinak (és viselkedésének) következmények nélküli felöltését. A hagyományos karneváli alakok az orvos, az ügyvéd, a szerzetes, a betyár, a koldus, az indián, illetve mitológiai és történelmi szereplők voltak, de a ma is elterjedt állatmaszkok is népszerűnek számítottak. Mindezen figurák mellett vagy helyett ma hírességek, rajzfilmekből, filmekből vett karakterek is felbukkannak a farsangi sokadalomban.

A jelenlegi magyar szokások szerint (legalábbis a fővárosban) a farsangi időszak nem kap különösebben nagy szerepet, de továbbra is elő ünnep: néhány szórakozóhelyen, vagy elszánt baráti társaságban rendeznek jelmezes bulikat. És ha mi magunk nem is öltözünk be, részesei lehetünk a velencei vagy a riói mulatságnak, ha máshogy nem, a képernyőn keresztül. Ha viszont nekünk is kedvünk támad kidekorálni a lakást, vagy álarcot készíteni, néhány egyszerű alapanyagból és kis kreativitással villámgyorsan csodát tehetünk.