Az ülőmunka kényelme

• Mia Riesenberger
• 2015. december 29. kedd

Az ülőmunka egyik ára a sajgó hát, ami sok esetben a rossz szék hibája.

A hát- és derékpanaszok századunk egyik népbetegségének számítanak, amelyek leginkább a mozgásszegény életmód eredményei. A szellemi munkák terjedése a modern társadalmak jelentős részét kényszerítette íróasztal mögé – növelve ezzel a gerincproblémások táborát. A gerinc fiziológiás egyensúlyának megbomlása komoly következményekkel jár: görcsössé válhatnak a nyakizmok, kialakulhat végtagzsibbadás, gyakorivá válhat a fejfájás, szédülés. Ezekben a problémákban a gyengébb nem képviselői inkább érintettek, mivel közöttük még alacsonyabb a rendszeres mozgással járó munkát végzők aránya, mint a férfiak körében.

Persze nem arra célzunk, hogy minden ülőmunkát végzőnek ott kellene hagynia az állását, és kipróbálnia magát asztalosként vagy profi iszapbirkózóként, de néhány apróbb változtatással sokat tehetünk a problémák megelőzéséért. A rendszeres sportolás, illetve a nyújtógyakorlatok végzése sokat segít a helyzeten, de az sem mindegy, milyen széken ülünk.

Az egészséges anatómiai viszonyoknak megfelelő, kiváló ergonómiai kialakítású irodai székek ugyan drágábbak „sima” társaiknál, de a beruházás hosszútávra szól, és a hátunk megköszöni majd! Ezeket a bútordarabokat úgy alakították ki, hogy a csípőt hátratolva a derék és a hát természetes görbületben támaszkodjon rajtuk. Ezen kívül az állítható magasság lehetővé teszi, hogy a talp teljesen leérjen a padlóra és a térd derékszöget zárjon be. (Már csak egy apró dolgunk akad: megpróbálni az asztalt is olyan magasságúra alakítani, hogy kényelmesen lássuk a monitort.) A hölgyek közül sokan szeretnek keresztbe vetett lábbal ülni, ami viszont nem jó szokás: akadályozza az egészséges vérkeringést.

Aki sokallja a székbe való beruházást, átmeneti megoldásként érdemes ergonómiai ülőpárnákat keresnie. Arra érdemes figyelni, hogy olyan típust találjunk, ami méretben jól illeszkedik a meglévő székünkbe, illetve a testi adottságainkhoz is passzol (például nem túl vastag vagy éppen keskeny), de egy párna gazdaságosabb megoldást jelent, és máris sokat segíthet a tartásunkon. Az egyetlen hátránya, hogy felálláskor és leüléskor nagy eséllyel igazgatnunk kell majd, mert akármilyen jól illeszkedik, valamennyire elcsúszhat.

Ha az asztal magassága megfelelő hozzá, és úgy tartja kedvünk, olyan alternatív lehetőségek között is válogathatunk, mint amilyen a térdeplő székek, vagy az ülőlabdák. Ennek a két eszköznek közös vonása, hogy nincs háttámlájuk, ezért elméletileg automatikusan egyenesebb tartásra kényszerítenek. Saját tapasztalatunk szerint ez helytálló az első néhány órában, a nap végére azonban nagy valószínűséggel ugyanúgy az asztal fölé fogunk görnyedni, mintha egy hokedlin ülnénk. A labdákon való egyensúlyozás ezen kívül enyhe rugózásra kényszerítheti az embert, ami megerősíti ugyan a törzsizmokat, de munka közben zavaróvá válhat.

Akármilyen megoldást is választunk, ezek önmagukban nem eredményezik a komolyabb egészségügyi problémák megszűnését, ahhoz bizonyos mértékű életmódváltásra is szükség van! Hogy megjöjjön a kedvünk a változtatáshoz, kezdjük az irodai székes masszázs kipróbálásával, ami jelentősen csökkentheti az ülőmunka okozta problémák előfordulását.